2016. október 13. – Az idősödő társadalom kihívásaira reagálva szervezett konferenciát a Hegyvidéki Önkormányzat, melynek fókuszában az aktív időskor és az ehhez kapcsolódó önkéntesség volt. A témát neves előadók különböző szemszögből nézve boncolgatták, és kerestek megoldást arra, hogy miért fontos az önkéntesség, hogyan hat a személyiségfejlődésünkre a segítés, milyen erő rejlik a közösségekben. Hallhattunk az aktív időskorról, az értelmes és hasznos időtöltés formáiról, a méltósággal öregedés körülményeiről.

 

A konferenciát a program védnöke, Pokorni Zoltán polgármester nyitotta meg, bíztatónak nevezte a kerületi önkéntes programban elért eredményeket, és arról beszélt: az önkéntességben hallatlan energia szunnyad. Hozzátette: a kerületben 14 ezer idős ember él, de mindegyiküket nem lehet elérni a hagyományos intézményi eszközökkel, így az önkéntesség ebben segíthet.

 

Köszöntőjében fontos feladatnak nevezte az önkéntesség kultúrájának elterjesztését Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára. Elmondta, hogy a kormány az önkéntes tevékenység koordinációjának segítése érdekében hozta létre az onkentes.gov.hu portált, amely összehozza egymással az önkénteseket és a segítséget kérőket, valamint megalakította a Nemzeti Önkéntes Tanácsot is.

 

Lévai Anikó asszony az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete az Önkéntességről tartott előadásában beszélt az önkéntesség gyökereiről és gyümölcseiről, az ökumenikus segélyszervezetben végzett önkéntes munkáról, és arról hogyan segíthetünk.

 

Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta az önismeretről, önfejlesztésről, önmegvalósításról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a személyiség fejlődő, változó entitás. Keletkezésekor (2-2,5 éves kor) az „én” a nem tudatos létezés ködgomolyából születő derengő tudatosság: az vagyok, amit meg tudok csinálni. A szubjektív énkép a visszatükrözött bizonyosságok által nyer megerősítést: az vagyok, amilyennek megítélnek, mondanak a szülők, nevelők. A 6-10 éves kor az önértékelés, önbecsülés szenzitív időszaka. Önismereti zárlat van: mások tudják, mit érek, milyen vagyok. A szelf - önmagunk teljes valósága - szerveződésében az identitás (önazonosság) megteremtése 10-20 éves kor között történik. E folyamat hitelesíti, hogy az önismeret dinamikus történés. Alapkérdése nem a „milyen vagyok?”, hanem a „hogyan váltam ilyenné?”.Az önismeret fejlődéstörténeti oknyomozás eredménye, folytonos tudatosítási szükséglet és feladat. A tudatosság biztonságadó, megvéd a manipulációktól. Az önfejlesztés egyrészt a felismert, tudatosított hátrányokkal való pszichológiai munka, másrészt a pozitívumok felhasználásának szukcesszív folyamata.

A professzor asszony előadása a fejlődéspszichológiai folyamat bázisán foglalkozott az önismereti csapdákkal (pl. ilyen vagyok és kész, mindent a genetika dönt el, az ember nem képes változni stb.), a fejlődési hajtóerőkkel (kiért vagy miért szeretnék valamit elérni, tenni, birtokolni, tudni), a bizalom központi szerepével, a bátorító nevelés motivációs és bizalomerősítő szerepével, a kompetencia mibenlétével, valamint a belső lehetőségek aktualizálásának feltételeivel. Bagdy Emőke konklúzióként rávilágított arra, hogy az önmegvalósítás társas megerősítések függvénye, benne a kölcsönös egymásra utaltság élettörvénye érvényesül (egyedül nem megy). Végül beszélt az önbizalom hiányának veszélyes következményeiről és az egészséges rendeződés elérésének módjairól.

 

Dr. Domján Mihály szakpszichológus, családterapeuta a hatékony támogatás pszichológiai aspektusairól tartott előadást. Kiemelte, hogy felnőttként felelősek vagyunk a kapcsolatainkért, illetve figyelemmel, törődéssel és elkötelezetten kell jelen lennünk a környezetünk életében. A szakember szerint érdemes átgondolnunk, hogy mekkora ennek az egészséges mértéke. Pontosabban, hogyan érhető el az egyensúly önmagam őszinte lehetőségei és a másik igényei között. Az előadásban a megfeleléseket, a hiedelmeket és a félelmeket állította szembe azzal az (oda)adással, amely mindkét fél szükségleteit figyelembe szeretné venni.

 

Miklósyné Bertalanfy Mária, a Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Humánpolitikai Főosztály WHO koordinátora Győr város önkéntes programjáról, az „Idősek az idősekért Győrben” programról beszélt. Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata a WHO Egészséges Városok program keretében idősek számára biztosít önkéntes tevékenységre, értelmes, társadalmilag hasznos szabadidő eltöltésre lehetőséget. A Győrben hét éve működő „Beszélgető Hálózat” lényege, hogy aktív idősek látogatnak egyedül élő időseket mentálhigiénés gondozás céljából, a segítők és a segítettek lelki egészségének megőrzése, az időskori depresszió, magány, elszigeteltség megelőzése, oldása érdekében.

 

Singer Magdolna író, gyászterapeuta érzékeny kérdéseket feszegetett. Fel tudunk-e készülni szeretetteink elvesztésére? Tanulható-e a gyász? Milyen szerepe van a lelki ellenálló képességnek, a spiritualitás-intelligenciának, és az identitásváltozásnak a gyászban? Valóban el kell engednünk a halottainkat, vagy valami más lélektani feladatot kell megoldanunk a gyászfolyamat során? Ha megtaláljuk ezekre a kérdésekre a válaszokat, talán másképpen nézünk szembe az életünkben óhatatlanul bekövetkező veszteségekkel. Hiszen valóban elsőre úgy érezzük, hogy nem lehet felkészülni, mert nagyon mély a gyász, ám a gyász nem csak minket érint, hanem környezetünket is, személyiségünk megerősítése, a másokért való élet, akár az önkéntesség is sokat segíthet.

A Hegyvidéki Szociális Központ intézményvezetője, Szokoli Erzsébet ismertette az önkormányzat Szépkorúakért a Hegyvidéken Programját. E program keretében indult útjára az önkéntesség a hegyvidéki szociális ellátásban. A hangsúly az aktív idősödésre helyeződött, ám nem titkolt szándék volt az „idős idősek” - szépkorúak - társas kapcsolatainak, azon keresztül a lehetőségekhez mérten az életminőségüknek a javítása.

 

F. Tóth András, az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy az önkéntesség mára már széles körben támogatott jelenséggé vált Magyarországon. A KSH friss kutatásai szerint a lakosság 34,3 %-a végez önkéntes tevékenységet, viszont komoly eltérés tapasztalható az egyes korosztályok között. Az emberek többsége informális keretek között tevékenykedik, és az önkéntesség nem képez rendszeres időtöltést az emberek többségénél. Ebből is látható, hogy hatalmasak még a kiaknázatlan lehetőségek. A jelenlegi, talán legnagyobb kihívás a fogadó szervezetek kapacitásainak megerősítése, és a mennyiségi növekedés helyett a programok minőségének előmozdítása.

 

Eredeti hír: www.hegyvidek.hu/aktiv-idoskor-161018